A Szentkorona-eszme és tan, mint államjogi rendszer alkalmas arra, hogy ma is jogi, társadalmi rendünk középpontjában legyen, ugyanis ez keresztényi,  türelmes, befogadó, nem kirekesztõ, ugyanakkor nemzetvédõ és megtartó erõ is. "A Szent Korona-tan nem csak emléke egy dicsõ múltnak, hanem, kötelezõ érvénnyel bíró közjogi tan. A Szent Korona élõ személyiség voltát és a Szentkorona-tan hatályos  közjogi tan voltát nem kérdõjelezheti meg az a sajnálatos tény, hogy a mai magyar törvényhozó hatalom nem csak, hogy nem  igényli a Szent Korona  közjogi tana segítségét, de  nem is tekinti  élõnek sem hatályosnak, márpedig a Szent Korona  a  mai  magyar  társadalom akaratától függetlenül is az, ami volt, aminek hosszú évszázadokon át  tekintették. A magyar  államhatalom  alanya, a Szent Korona-tan pedig a történelmi  magyar alkotmánynak éppen az a központi elmélete, amely hatálytalaníthatatlansága által, legfõbb biztosítéka a magyar közjog folytonosságának".
        A Szent Korona-tant soha vissza nem vonta alkotmányosan összeült magyar törvényhozás. Az 1920. évi magyar nemzetgyûlés a jogfolytonosság kérdését érdemben a Szent Korona-tan szellemében a II. világháború után Magyarországon a magyar nemzeti öntudat elsorvasztását kormányprogram szintjére emelték; az idegen hatalom kiszolgálói megpróbáltak mindent megtagadtatni a magyarsággal, ami nemzeti önérzetét megtarthatta volna. Az 1990-ben összeült rendszerváltoztató országgyûlés sem a Szent Korona-tan, sem a jogfolytonosság jelentõségét, nem tudta felfogni. A "törvénysértés jogot nem alapít" elve alapján a magyar történelemben mindig, így 1790-ben, 1865-ben és 1920-ban is helyreállt a jogfolytonosság csak az 1990-es országgyûlés tagjai nem merték felvetni a jogfolytonosság  helyreállításának kérdését.

http://www.lmrkat.hu/szentkorona.html

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés