Magyar Rádió 2004. január 10., szombat 11:07  (http://www.radio.hu/?cikk_id=70900 )

Tragikus évfordulója volt január 7-én a székelység történetének. 1764-ben a vízkereszt utáni hajnalon több száz székelyt gyilkoltak meg Mádéfalván. Azokat, akik ellenálltak az erőszakos határőr-szervezésnek. A veszedelem után több ezren menekültek el elsősorban Moldvába, ahol a csángó magyarok sorát gyarapították.

- A csángó névről nagyon sokat vitatkoznak, eredetéről is. De arról is, hogy tulajdonképpen kik a csángók. Szőcs János történész muzeológus foglalkozott a csángó kérdéssel és újat is sikerült hoznia. Mióta beszélünk csángókról?

- 1772-ben Zöld Péter a gyimesieket nevezte így, azt mondta, hogy Lunkán lakó magyarok, akiket még csángóknak is hívnak. Egy másik írásában pedig, ami a Magyar Könyvházban jelent meg 1783-ban, azt mondta, hogy a moldvai csángók egy része a Felcsíki havasokon lakik, ahol földműveléssel nem foglalkozhatnak, így állattartásból élnek – mondta Szőcs János történész

- Ki volt Zöld Péter?

 - Ő csíkszentléleki plébános volt, a madéfalvai veszedelem előtti ellenállási mozgalom legjelentősebb csíki képviselője. Szemben állt azzal, hogy a székelység jogait nem vették figyelembe, lábbal tiporták azokat. Letartóztatták, fogságban voltak. Ő megszökött a fogságból és Moldvába ment. Ekkor elfogták Madéfalván, újból Gyulafehérvárra kísérték és később, 1765. április 8-án elítélték négyévi rabságra. Megszökött a rabságból nemsokára és Moldvába ment. Ott a moldvai csángó magyarok és menekült székelyek papja volt.

- Visszatérve a csángó kifejezésre, a csángó megnevezésre. Ha jól értettem tehát a székelyek nevezték a Moldvából ide telepedett magyarokat csángóknak.

 

- A XVIII. század végén, 1796-ban Teleki Domokos útikönyvében ír a csángókról, a gyimesiekről és a kifejezést így magyarázza: olyan emberek, akik a lakhelyeiket gyakran változtatták. Én azt hiszem, hogy ez a kifejezés a XVII. század végén és a XVIII. század elején született, akkor, amikor a sok háborúskodás miatt, amelyik Lengyelország és Törökország között folyt az 1670-es évektől kezdődően a lakosság elmenekült Lengyelország felé és Erdélybe. Amikor elmúltak a bajok, a hadjáratok, akkor visszamentek és ez sokszor megismétlődött. Ez a XVIII. század közepe tájáig volt érvényben, mert akkor már megakadályozták a császári hatóságok, hogy mocorogjanak, ki és bejárjanak a határon át. Innen származhat ennek a magyar népességnek a neve. A csíki székelyek a XVIII. század végétől a XIX .század elejéig arra mondták, hogy csángó, aki moldovai eredetű, római katolikus volt és magyar anyanyelvű volt. Jobbára gyimesiek voltak.

- Beszélünk gyimesi csángókról, moldvai csángó magyarokról, de beszélünk barcasági, sőt dévai csángókról is. Mi a különbség ezek között a népcsoportok között?

 

- A dévaiak tulajdonképpen székelyek, Bukovinából jöttek Dévára 1888-tól. Ők bizonyos okok miatt elfogadták ezt az elnevezést, valójában székelyek, legnagyobb részt csíki eredetű emberek.

- A moldvai magyarság, a moldvai csángó magyarok nagy része is székely, hiszen a különböző veszedelmek, háborúskodás idején elvándoroltak innen. Kivándoroltak Moldvába, így a madéfalvi veszedelem után is.

- A XV. század végétől lehetett érzékelni, hogy volt elvándorlás, majd a XVI. században a jobbágyosítás miatt került sor ilyen esetekre. Később is, például a Rákóczi-féle szabadságharc idején Csíkból nagyon sokan megtorlások elől bemenekültek Moldvába. Egy részük valószínű, hogy ott is maradt. Tömeges kivándorlás a madéfalvi veszedelem idején volt, 1763 közepéig 292 család ment el, mintegy kilencszáz személy.

- Tudjuk, hogy hová telepedtek?

- Általában olyan helyekre mentek, ahol magyarok is voltak már korábban, de ők is létesítettek települést 1764 nyarán.