Közjáték – Sötét Ómen – SHTF tanulmányok az egyetemen.

Ezt is elfelejtettem! A fene egye meg. Valami olyasmi, mint ami az arannyal kapcsolatban történt, csak – rosszabb, sokkal rosszabb. Soha nem volt tehetségem a számok, nevek megjegyzéséhez, egyik fülemen be, a másikon ki, de van ami megragad, apró dolgok, amik fel sem tűnnek az embernek, csak jóval később. Emlékszem, gyerekkoromban az Államokban éltünk. Emlékszem az iskolámra, valami Pierce-ről volt elnevezve, nem is tudom hol volt, mert laktunk Bostonban(Mass) is meg New Hampshire-ben is. Emlékszem a legjobb haveromra Freddy-re, meg egy lányra(miért is kell mindenütt ott lennie egy lánynak), Samantha, Sam-re. Vöröhajú volt és magas, volt is egy fényképem, amin együtt játszunk, de már nincs meg. Valahol 3 és 26 éves korom között elvesztettem ezt a fényképet, mely oly becses volt számomra. Emlékszem egy narancs formájú és szagú dörzs- matrica illatára, amit egy óvónéni ragasztott be a kis munkafüzetembe...

De Erről majdnem megfeledkeztem örökre. Ez, EZ, egy fontos pillanat volt, amikor is vagy hatvanunk, mind hallgatók egy lerobbant, iskolának használt épületben, egyszerre jöttünk rá, hogy az, amit mi valaha AZ életnek ismertünk, nos AZ megszűnt létezni.

Hajnali 1:06 van. Épp most jöttem ki a zuhanyból, a feleségem meg a fiam alszanak. Éppen dörzsöltem be a sampont a hajamba, és azt vettem számba, mit is írtam ide a mai üzenetembe, amikor is belém nyílalt annak a pillanatnak az emléke amikor is többed-magammal együtt tudatosult bennünk, hogy ami körülvesz bennünket nem csak a SHTF(amint ezt mind tudtuk), hanem, hogy egy világ megszűnt létezni, az, hogy nem egy tornádó vágtatott át világunkon, hanem egy hosszú, el nem múló jégkorszak vette kezdetét.

Pontosan olyan módon értettük ezt meg, mint ahogy a gyerek megérti a fotoszintézist: Egy tanár hidegen elmagyarázta nekünk, még táblázatai is voltak.

Tegnap 5 órát aludtam, 2-t tennapelőtt. Szombaton semmit. Már hozzászoktam. Egyetemi határidők, éjszakázás a CAD 3D-rajzaira várva, könyörtelen világ ez itt körülöttünk, senkit nem érdekel, mi eszi a lelked, csak teljesíts az elvárásoknak megfelelően, és azok mindig magasak. 4 éve történt, majd egy évvel a 2001 decemberében beütött krízis után. Társadalomtudomány-óra volt és a tanár éppen a különböző társadalmi elrendezkedések piramisait magyarázta. Istenem, most is látom magam előtt. Még a könyveinkben is benne voltak azok az átkozott, kegyetlen piramisok. Az első, a példapiramist két vízszintes vonal szelte 3 részre, az elitet, a középosztályt és a szegény, proletár rétegeket ábrázolva. A tanár elmagyarázta, hogy a piramis középső szelete, a középosztály, mintegy ütközési zónaként nyeli el a gazdagok és a szegények között felgyülemlő társadalmi feszültséget. A második piramis kövér középső szeletet ábrázolt, vékony alsó és felső szelettel, kétirányú nyilakkal ábrázolva, hogy az osztályok közötti mobilitás útja nyitva áll. Ez volt a klasszikus demokratikus kapitalista társadalom sémája. A harmadik fajta csak annyiban különbözött ettől, hogy a piramis kissé laposabb volt, azt jelképezve, hogy az alja és a csúcsa közötti különbség nem olyan nagy. Ez az Európai Nyugati, szocialista-jellegű társadalmakat jelképezte. E három ábra között nem volt nagy az eltérés.

A negyedik piramis a kommunista társadalmakat ábrázolta, ahol is a nyilak a középső és alsó osztályokból a legfelső szintet ostromolták, de ott áthatolhatatlan rétegbe ütköztek. Egy picike elit, alatta kis középpel, és egy hatalmas alsó szint.

Azután lapoztunk egyet és jött az a rohadt ötödik piramis. Ennél a középső szeletből a nyilak az alsó szintbe irányultak.

-Ez mi? - kérdezte valamelyikőnk

A tanár ránk nézett: - „Nos, ez itt mi vagyunk.” - mondotta.

„Ez egy összeomlófélben lévő társadalom, egy, amelyikből hamarosan harmadik világ-béli lesz, ahol a középosztály említésre sem méltó, amelyet hatalmas szegénység és egy parányi, de mesésen gazdag elit jellemez”

„Mik azok a nyilak, melyek középről tartanak lefelé” - kérdezte valaki.

„Az ott az eltűnő-félben lévő középosztály” - mondta a tanár.

Halálos csend támadt, ha valaki leejtett volna egy tűt, meghallottuk volna. Nem hazudok, senki nem sírt, de sokan dörzsölték a szemeiket, feledtek el levegőt venni... mindnyájan tudtuk, hogy valami megváltozott körülöttünk…

„Tudni-illik a középosztály jövedelme már nem elegendő ahhoz, hogy betöltse funkcióját. Az elit egy kis része középosztálybélivé züllik, a középosztály nagy része viszont elszegényedik.”

Nem tudom hányan értették meg abban a pillanatban, hogy szegénység a sorsuk...

„ A helyzet az, hogy van itt egy középosztály, mely hirtelen elszegényedik, és ezzel gyakorlatilag egy olyan társadalom jön létre, mely szegényekből áll, középosztály nélkül, ami társadalmi villámhárítóként működhetne. Ez a lesüllyedt középosztály hamar rájön, hogy azokhoz az állásokhoz, amelyeket egyáltalán találnak, túlképzettek, de alternatívájuk nem lévén minden adódó lehetőséget meg kell ragadniok – tehát a kínálat-kereslet elve szerint, a munkanélküliség az égbe szökik, az bérek pedig a béka segge alá. Tanulnak, készülnek egy állás betöltésére, amelyet soha nem fognak megkapni, mert az nem létezik. Ti, srácok, ti építészetet tanultok, pusztán azért, mert per pillanat ezt kívánjátok tenni, vagy ez a hobbitok, vagy mert nincs más dolgotok. Csak 3-4%-otok fog valaha is valami építészettel kapcsolatos dologhoz kezdeni.” - folytatta a tanár.

Csak ültünk ott mindnyájan, próbáltuk megemészteni az imént hallottakat. Pár hónapon belül kiderült, hogy a tanár túlságosan is a fején találta szöget. Még az iskola is ezt tükrözte: a hallgatók vagy 50%-a kimaradt: vagy nem látták további értelmét, hogy olyasmivel vesztegessék az idejüket, aminek semmi köze nem lesz a jövendőbeli fizetéseikhez, vagy elfogyott a pénz a tandíjra, vagy családjaik túlélése érdekében valamiféle munkát kellett vállalniok.

Valaki itt ezen a fórumon azt írta, hogyha ez megtörténik az Államokban, a zavargások sokkal intenzívebbek lesznek, mert a Dél Amerikaiak szívósabbak. Először nem értettem vele egyet, mert úgy gondoltam, hogy az emberek mind alkalmazkodnak majd valahogy, amikor ilyen helyzetbe kerülnek, de most, hogy volt időm tűnődni a dolgon, azt hiszem igaza volt. Nem igazán azért, mert erősebbek, hanem mert ellenállóbbak, jobban hozzá vannak szokva a sorscsapásokhoz. Többségünk nagyszülőktől származik, akik a Spanyol polgárháború elől menekültek ide, mások az Olasz diktátor elől, a szüleink túlélték a piszkos háborúkat a saját diktátoraikkal és gyerekeik is ebből az anyagból gyúrattak. Vajon az USA-béliek is túlélnék mindezt? Persze hogy, de azt hiszem, ma túlontúl sokan vannak ott nálatok, akik nem olyanok mint ti vagytok, akik nem készülnek fel minden eshetőségre, akik nem értik milyen instabil is ez az egész. Ezek lesznek azok, akik a zavargásokat fogják okozni, azok, akik túl lusták, hogy mindenkor ellássák saját szükségleteiket, mielőtt túl késő, meg azok, akik elpuhultak az évek során abban a hitben, hogy a kormány majd megvédi őket, mint tisztességes adófizető állampolgárokat. De a többség azért megmarad. Az ember alkalmazkodik, mint mindig. Jobban mint hinnéd. Azok pedig, akik nem tudják vagy akarják az új realitásokat tudomásul venni el fognak pusztulni, így tisztítván a genetikai állományt és adván át az élőhelyet a fajfenntartás érdekében. Így megy ez már évezredek óta.

Megjegyzés: Bocs, hogy nem jelentkeztem pár napja, egy egyetemi vizsgatézisen futtatom a számítógépet, nagyon nagy kapacitás-igényű 3D grafika, 3 héten belül kész kell hogy legyen egy 4 tagú tanári bizottság elbírálására.

Bűnözés és a létbizonytalanság:

Annak ellenére, hogy a bűnözés soha nem volt ismeretlen Dél Amerikában, hazám nagyon is kivétel volt ez alól. Mindig is észnél kellett lenni, de az semmi volt ahhoz képest, ami a 2001-es gazdasági válság óta megy. Előtte leengedhetted a gyerekeket a ház elé játszani, vagy megengedhetted, hogy egyedül sétáljanak haza egy-egy házibuli után a szomszédságból, de ez mára már a múlté. Ma már nem látsz lenn gyerekeket. Hadd hangsúlyozzam ezt még egyszer: Egyet sem. SOHA! Néhanap egy kölök bringázik pár métert ide vagy oda, de mindig egy felnőtt felügyelete alatt. Egy magában bringázó srác alól pillanatok alatt el fog tűnni a drót, és nagy válószínűséggel ő sem úszná meg szárazon, úgyhogy egy valamirevaló szülő nem engedi a szeme elől a gyerekét. A kamaszok már nagyobb problémát jelentenek. Nem tarthatsz egy 15-16 évest lakat alatt egész nap annak ellenére, hogy elvileg már elég nagyok lennének ahhoz, hogy vigyázzanak magukra. Amikor meg lemegy a nap a dolgok még rosszabbra is fordulnak.

Ilyenkor a szülők összeállnak, és vagy valamelyikőjük házánál tartanak összejöveteleket, vagy kibérelnek egy klubot, ahonnan azután begyűjtik a csemetéiket idővel. Egykor taxikat és bérkocsikat is használtak ilyen célokra, de sok lányt megerőszakoltak ilyen módon, úgyhogy mára már egy tisztes szülő sem hagyja idegenek gondjaira gyermekét. Mivel évek óta így élünk, mára már a vérünkben van az óvatosság: sokan sajnos a saját kárukon tanultak. Soha nem fogsz egy nyitott ajtót vagy ablakot találni. Szomszédok már soha nem tereferélnek házaik előtt. Egy rosszfiú még meglephetné őket, s mint könnyű célpontot begyűjthetné jogos jutalmát.

A régi közhely, hogy add oda a banditának amit akar és nem lesz bántódásod már rég nem érvényes.

Ezek a fickók vagy be vannak tépve, vagy elszipuzták az eszüket, vagy egyszerűen csak gyűlölnek, mert neked jobb élet jutott mint nekik, vagy születésüktől verték őket, úgyhogy már kifejezetten élvezik, hogy annyi fájdalmat okozhatnak neked, úgy megaláznak, ahogy csak tudnak. Ha valaki bejut a házadba, garantálom, hogy ami csak él és mozog meg lesz erőszakolva, bántalmazni fogják, meg lesz kínozva...

Én, személyesen, miután hosszasan elbeszélgettem a feleségemmel pár éve, elhatároztam, hogy soha, senki, semmi áron nem juthat be otthonunkba. Vannak dolgok, melyek rosszabbak a halálnál.

Ezért azután mindig van nálam fegyver. Drágán fognak fizetni az életemért – kamatostul!!!

A nap leges-legveszélyesebb pillanata kétségtelenül az, amikor akármelyikőnk elhagyja a házat vagy hazatér. Egy masszív, lebiztosított házba nem könnyű betörni, ezért a bűnözők lesben állnak arra a pillanatra várva, amikor is ott állsz a küszöbön kulccsal a kezedben. Ezért figyel különösen az ember minden körülményre, akármire, ami szokatlan és ha valami -akármi - nincs rendben megy még egy kört, nem áll meg az autóval. Soha senki nem nyit ajtót, ha ismeretlen van a közelben.

Ha ismeretlen kopog vagy csönget, mindig egy második emeleti ablakból veszi fel az ember a kapcsolatot vele.

A bűnözők gyakran villany ill. gázszerelőknek öltözve próbálnak bejutni házadba azzal az ürüggyel, hogy meg kell javítaniuk valamit. Soha! Akármit, ami javításra szorul, meg lehet javítani kinn a járdán, ami pedig a házadban van azt az ellátók amúgy sem fogják számodra megjavítani. Mindenesetre jobb, ha az ember udvariatlan, mint ha halott lenne.

Az új autóvezetési elvek, szokások megérdemelnek egy külön fejezetet. Mostanra legyen elég annyi , hogy ajtó, ablak zárva, fegyver a kezed ügyében, valamint a KRESZ mint olyan, megszűnik létezni. Ha hazád valaha is olyan helyzetbe kerül, mint az enyém, emlékezni fogsz arra, amit most mondok. Soha ne állj meg a pirosnál, vagy a stoptáblánál, ha nincs forgalom, különösen sötétben.

Eleinte a zsaruk próbálták megbüntetni az embert, ha véletlenül elkapták amint átmegy a piroson (más szóval megpróbálták levenni), de pár hónap elteltével rájöttek, hogy a sofőrök inkább a büntetést kockáztatják meg mint az életüket, ezért ma már villogó sárgára állítják a közlekedési lámpákat este 8-9 után. Ez persze irtó veszélyes. Az éjszakai balesetek mind gyakoriak, mind brutálisak, mivel az autók teljes sebességgel kapják oldalba egymást.

MissinLink-nek volt pár jó, általános érdeklődésre számot tartható kérdése, úgyhogy mivel úgyis a biztonság problematikájánál járunk, itt következnek:

Kérdés:

„A otthont-megszállók milyen taktikával közelítik meg a házakat falun illetve városban? Autókat, vagy furgonokat preferálnak?”

Néha megállnak melletted, ha falun, a házadtól távol dolgozol, de többnyire megpróbálnak meglepni valamivel. A bűnözők nem ostobák, néha napokat töltenek farmod, lakóhelyed és különösképpen SZOKÁSAID kikémlelésével. Például, észreveszik, hogy esténként bezárod a kapudat, mint az szokás, és elbújnak a közelben. Ez elég gyakori. A kutyáknál jobb riasztórendszert keresve sem találnál, és ők is tisztában vannak ezzel. Megmérgezik őket és álmodban próbálnak meglepni az éjszaka közepén. Sokakat ismerek, akiknek megmérgezték kutyáikat. Ha úgy érzik, hogy szigorúak a biztonsági rendszabályaid, megvárnak, amíg ki\be mégy a főkapun, ahol is ki kell szállnod a járművedből és ott próbálnak lecsapni rád. Azt mondom hát, hogy a leggyakoribb alkalom az, amikor is elhagyod avagy visszatérsz otthonodba.

Kérdés:

„A támadások jellemző időpontja? Nappal, éjjel, reggel, este?”

Reggel 7, 9, délután 1, 7 mind megesik. Nincs „biztonságos” napszak. Az éjszaka viszont fokozottan veszélyes. A nappali támadások talán felületesebbek, gyorsabbak, talán csak elszedik amid van, pízt, ékszert, éjjel viszont alaposabban kiforgatnak, soká maradnak, de sablon az nincs. Ha egy tanácsot adhatnék csak: akkor hegyezd füled, s minden porcikádat, amikor is ki\be lépsz az ajtón. Ha lehetséges, legyen fegyver a kezed ügyében, amikor is ezt teszed. Ha hatodik érzéked azt mondja, hogy valami nincs rendjén, ne kockáztass, menj még egy kört a ház körül, és figyelj. Ha még mindig nem tiszta a levegő hívd a zsarukat(ha azok reagálnak az ilyesmire egyáltalán), szerezz segítséget. Ha többed-magaddal közelítitek meg a házad, általában el fognak távozni. Egy alkalommal egy pár gyanús fickót láttam az ajtómnál lébecolni, úgyhogy megkerültem a blokkot. Amikor visszatértem, még mindig ott voltak, úgyhogy elkezdtem villogni, meg dudálni rájuk. Erre elhúztak. Persze volt fegyverem az autóban, anélkül nem ezt tettem volna. Azt se felejtsd el, hogy az autó maga is egy nehéz, erőteljes gépezet. Ismerek egy tagot, aki felszerelte a pick-up-ját azoknak a nehéz, vastag króm lökhárítóknak az egyikével abból a célból, hogy következmények nélkül üthesse el azokat, akik úgy akarják őt megállítani, hogy eléje ugranak...

Ha nekem teherautóm lenne, ugyanezt tenném. De, mint ahogy nem is szokásom, nem járatnám a számat róla. Ha valaki kérdené, azt mondanám azért kell, mert faszán néz ki vagy valami. Még manapság is elém ugrik itt-ott egy fazon hátha megállok(ki tudja, tán még mindig van aki megáll és így ki lehet rabolni). Megcélzom őket, és padlógázt adok. Eddig még midig elugrottak előlem. Eleinte az embernek torkában a szíve, manapság már olyan rutin, mint a sebességváltás. Szomorú ha engem kérdezel.

Ötödik Rész

Megint csak bocs a késedelemért! Eddig jól fogadtátok a hozzászólásaimat, úgyhogy erősen meggondoltam mit is írjak, annak érdekében, hogy semmi ne maradjon ki, hogy jobb szolgálatot tegyen ez az eszmecsere, legyen ez a jövőbéli felkészülés egyfajta mini-kalauza.

„Állíts össze egy listát arról, hogy mit szereznél be, ha újból csinálhatnád”

Nomad kért meg erre. No, ez itt egy jó ötlet, tán tanultok a hibáimból. Sok olyan dolog van amire az ember nem gondol míg túl késő.

OK, szóval vissza az egész. Megjelenik nekem a Jó-Tündér 2 évvel a krízis előtt és azt mondja:

-„A hazád 2 éven belül belecsúszik a pöcegödörbe aranyom, ez az utolsó figyelmeztetésed!”

Nos, számos olyan dolog van, amit másképp tannék, meg számos olyan dolog, amit vennék.:

-Élelmiszer! Mindjárt kitérek rá, de az bizonyos, hogy soha nem lehet túl sok konzerved valamint tartósan tárolható élelmiszered odahaza. Talán itt hibáztam a legnagyobbat, ez bizony elkerülte a figyelmemet.

Ma beszélgettem Nomad kérdéséről a zasszonnyal, megkérdeztem tőle neki mi a véleménye, és annak ellenére, hogy ő tán nem annyira fanatikus ezzel az egész túlélési stratégiával kapcsolatban mint én, rögtön rávágta: „Ételt vennék. Emlékszel amikor csak egy kis üveg olajat, tejet, cukrot meg lisztet lehetett venni egyszerre? Emlékszel az üres polcokra a boltokban?”

Igen, határozottan több élelmiszert! Különösképpen olyat, mely évekig eláll.

-Autó:

Vennék egy összkerék-meghajtásút, annak ellenére, hogy városlakó vagyok. Egy ilyennel az ember fel tud kaptatni a járdára, át tud vágni a terepen, ha ki kell kerülni egy útelzárást vagy utcai zavargást. Nem egyszer tapasztaltam, amint ezek a járgányok átmentek terepesbe vagy átvágtak a boulevard-okon, míg mi szegény autó-tulajdonosok meg voltunk rekedve.

Ugyancsak, egy 4X4-es általában nehezebb olyan esetekre, amikor valaki le akar szorítani az útról, valamint mivel terepre van kalibrálva, a motor sokkal védettebb, tehát megbízhatóbb, arra az esetre, ha el kell ütnöd valakit vagy valakiket.

-Üzemanyagtartályokat: Nem csak azokat a kisebb hordozható kannákat, hanem olyasvalamit is, amibe belefér 400-500 liter. A 2001-es krízis előtt építkezéseken lehetett őket lelni, de már rég eltűntek.

-Egy generátort: Import, tehát méregdrága. Mintha már itthon is gyártanák őket, de nem tudom milyen minőségűek.

-Egy jó kis TV, DVD lejátszóval. Tudom, tudom mit gondoltok: ennek elmentek...de hadd magyarázzam meg. Mozizni, vagy étterembe járni nemcsak hogy veszélyes, de nem is olcsó mulatság. Hasznosabb helyet is fogsz találni annak a píznek amikor TSHTF.

Vannak persze éttermek, mozik, vagy színházak Buenos Airesben is, ahol biztonságban szórakozhatsz. Vagy magán őrző-védő szolgálatuk van, vagy a zsarukkal egyeznek meg egy kis külön védelemről. Ezek azok a helyek, ahol te is kikötnél nagy valószínűséggel, ha idetolnád a képedet turistaként. Ezeket biztonságossá teszik a turisták kedvéért. De ezek nem az átlagos Argentin pénztárcához vannak méretezve. Az én társadalmi státuszom az Argentin lakosság mintegy 96%-a főlé sorol, ha életkörülményeimet vesszük, és ennek ellenére nem engedhetném meg magamnak, hogy akár havonta kétszer is elmenjek szórakozni. Sétálni ki lehet menni a környékünkön és mi élünk is ezzel, de hogy is mondjam: a kilátás nem igazán megnyerő, nemis beszélve arról, hogy csak vagy 6 blokknyit lehet lófrálni, mielőtt az ember kiér a védett zónából, azután magadra vess. Persze, oda megy az ember ahova akar, (akár Afganisztánban vagy Szomáliában) de nem igazán ajánlatos...

Nemrégiben lőtt le egy rendőr egy anyát a 6 hónapos kislányával együtt, amikor tüzet nyitott egy menekülő rosszfiúra, nem nézvén sem istent sem embert, amint ez náluk szokás. A 9mm-es fémköpenyes lövedék átment a gyermek popsiján, át az anyján is, de szerencséjükre nem érintett egy létfontosságú szervet sem. Az anya is kijött a kórházból pár héten belül. Szerencse? Nem tudom, tán Isten malmai...Sok ilyesfajta esetről hallani, amikor a rendőrség ártatlanokat lő le, és az általuk használt 124grain(kb 8g)-tömegű fémköpenyes lőszer csak ront a helyzeten, mivel falakon, ablakokon, és még a rosszfiúkon is áthatolva sebesít vagy öl ártatlanokat.

Visszatérvén a TV-hez, a jó szórakozóhelyek túl drágák sétafikálni a barátnőddel éjnek idején pedig kész öngyilkosság. Hirtelenjében egy kis pattogatott kukorica, pizzával meg egy film a TV-n nem is hangzik rosszul mi? Nem mondom hogy azt bámulja az ember éjt nappallá téve mint egy zombi. Olvasni is OK persze, magam is szeretek, csak azt próbáltam illusztrálni, hogy miután a SHTF, nem olyan egyszerű nőismerősöddel kijárni szórakozni, se nem aprópénz. Extrát kell fizetned mindenhova ahová csak mégy a plusz biztonsági őrökért, kiket a helyiség tulajdonosa fizet, add hozzá a bengát meg a vacsora árát és helyben vagyunk, míg egy DVD ára alig pár dolcsi. Miután a SHTF, sok ilyen : „nem akarod megnézni ezt meg ezt a filmet drágám” -ra alapozott estét látok a jövődben. Tetszik vagy sem, de a TV olcsó és biztonságos mulatság. Egy PlayStation vagy Xbox is jó ha van. Akármi is történik a gazdasággal, garantálom neked, hogy mindig akad egy srác akinek van DVD írója. Csak azért mondom, ha szeretsz mozizni...

Jut eszembe: KÖNYVEK!: Ha szeretsz olvasni, kezd gyűjteni őket, még ha el sem akarod hamarjában olvasni őket. A válság bekövetkeztével, maga a papír is sokak jövedelemforrásává válik. Ezrek tengődnek karton, meg mindenféle más papírszemét gyűjtögetéséből. Következésképpen a könyveknek az ára is megugrik. Azt is illik tudni, hogy a könyvek nehezek, szállításuk nehézkes, gyakran külföldön nyomják őket. Példának okáért: miután meglátogattam a szüléimet Spanyolországban hazafelé 3 bőröndöm volt. Egy közülük teli könyvekkel. A könyvek két, háromszor annyiba kerülnek idehaza, mint Spanyolországban vagy az Államokban.

Fegyverzet: Mindig is szerettem célba lőni, vadászni, úgyhogy világéletemben tartottam fegyvert, de gyűjteményem korántsem volt alkalmas hogy betöltse mostani feladatát. Ha te is ugyanebben a cipőben jársz, ne habozz, vásárolj, ahogy a pénztárcád engedi. A fontossági sorrendben közvetlenül az élelmiszer, víz és a lakhelyed előkészítése után iktasd be őket. Mint mondtam, a variációk száma végtelen,de próbálj meg beszerezni legalább egy szolgalati autó pisztolyt, egy katonai félautomatát 308-asban(7.62mm), .22-es pisztolyt és puskát, egy vadászpuskát, lehetőleg ugyanabban a kaliberben mint a félautomatád, egy 12-es kaliberű pumpálós töltésű sörétes puskát, valamint egy SMG és\vagy egy 9mm-es karabélyból álló arzenál szép és hasznos lenne. Én magam elfelejtettem beszerezni egy .22-es pisztolyt 2001 utánig, és akkor annyit fizettem egy Norinco.22-esért, mint amennyit egy Ruger-ért fizettem volna a válság előtt.

Satöbbi: Azt tanácsolom, hogy nézzél széjjel, mi az, amit hiányolnál, miután a SHTF? Nézd meg hol készülnek. Ha külföldi gyártmány, fel fog menni az ára, ha egyáltalán lehet majd kapni. Esetemben jó példa(többek között) a Gilette eldobható beretva. Az államokban gyártják és ma már méregdrága. Mint mondtam, nézd meg a „Made In ...” címkét, nincs sok értelme Kubai szivart halmozni fel csereáru gyanánt, ha Kubában élsz így van? Egyébként nem is úgy tekintenék ezekre az eszközökre, mint csereárura, hanem inkább mint ajándékokra annak érdekében, hogy bizonyos bürokraták, rendőrök, orvosok „jóindulatát magam felé terelgessem”. Apróságok, mint egy üveg szesz\bor, egy szép toll, parfüm, meg piperecuccok igen jól jöhetnek olyan alkalmakkor, amikor egy baráti szóra van szükséged bizonyos körökben, de nem csak maguk a csecsebecsék, hanem pár nyájas szó sem árt ilyenkor.

Tegyük föl, hogy meg kell hosszabbítanod a jogsidat a XXXX évi nagy válság bekövetkezte után. A probléma abból adódik, hogy a hivatal nem dúskál éppen alkalmazottakban( negyedüket elbocsájtották, 50%-uk meg éppen sztrájkol), tehát csak mától négy hónapra tudod magadat bejelenteni. Odasomfordálsz az információhoz, ahol is Betty-t találod. Namost, a mi Betty-nknek utoljára 10 esztendős korában volt randija, és legalább annyit nyom mint egy egészséges viziló, ha nem is olyan vonzó mint az. Barátságosan megkéred, hogy segítsen kitöltened az űrlapokat, és végig a keresztnevén szólítod, míg cseverészel véle, és noha szegényke olyan rideg, mint egy jégcsap, mire kész vagytok, mosolyogva váltok el.

Másnap, mintegy „beugrassz” és hozol neki egy Revlon rúzst amiért volt oly kedves tennap, hogy kisegített azoknak a trükkös kérdéseknek az útvesztőjéből mint pl. : Neve, Született...

A SHTF előtt belekerült vagy 4 dolcsiba, de mivel Párizsból importálják, felment az ára 20-ra...már amikor még lehetett kapni... A Revlon rájött, hogy a 4 eurós rúzsuk piaca felszáradt, mivel miután az egy kemény 20-asba kerül, a régi kliensek inkább kajára költik azt. Betty imádta azt a rúzst, szerinte olyan volt az ajka vele mint Cindy Crawford-é(szegénykém) de amikor végre megspórolta azt a húszast a nem-elfogyasztott cukorkán, közölték vele, hogy azt bizony már nem importálják.

Kivirul, amikor átveszi az ajándékod, és persze megkérdezi, hogy sikerült-é elintézni a dolgodat. Te persze megosztod vele bánatodat és megkéred nem tudna-e utána nézni a dolognak...satöbbi, satöbbi...szóval, valahogy így.

Máskor, mások kerek perec megmondják, hogy le kell zsírozni a dolgot, és az 50-100 dolcsi elintézi a dógot. Használtam már „ajándékot”(parfüm), hogy gyorsabban megkaphassam az útlevelet, spóroltam rajta pár hónapot, és minden egyes alkalommal megkentem a zsarut, aki megállított közúti ellenőrzésre hivatkozva. Tudom, hogy ez nem vonatkozik a nyugati világ rendjének őreire, akik többnyire becsületes és önérzetes emberek, és nem akarom megbántani a büntetés-végrehajtó közösséget ezen a fórumon, de el kell, hogy fogadjátok, hogy ezek a harmadik világban való lét velejárói és én nem fogom lelövetni magam egy morcos rendőrrel, 10-20 pesó-ért. Egyszer megtettem – soha többé. Megmakacsoltam magam és követeltem a bírságot, de ő egyáltalában nem akart engem megbüntetni, csak pénzt akart. Nem volt szép jelenet. Nem is fogom megismételni soha.

Naszóval: Kaja.

Kényes egy téma. Ugyan nem ugyanúgy, de mindnyájunkat érint valami módon. Ne feledd, hogy amikor a SHTF, ekörül fog kószálni minden gondolatod. Ha nincs, MINDENT meg fogsz tenni, hogy szerezz, ha meg éppen fel van töltve a kamrád, állandóan arról fogsz agyalni, hogy hogyan szerezhetnél belőle többet a jövőben. Ahogy az élelem ára megugrik vagy 2-3szorosára, vagy egyszerűen eltűnik a polcokról, rá fogsz eszmélni milyen értékes áru is igazából az élelmiszer. Aki azt képzeli, hogy ez soha sem történhet meg az Államokban, annak azt ajánlom, hogy látogasson el hozzánk. Noha van némi sivatagos területünk északon, hazánk területének túlnyomó része termékeny „pampa”.

Közvetlenül a Második Világháború után Argentína gyakorlatilag egész Európát ellátta élelemmel, Európában a világ éléskamrájának is becéztek bennünket. Gabonából és szarvasmarhából annyi volt, hogy nem csak mi laktunk jól belőle, hanem egy egész másik kontinens is. Szóval, mi is történt itt? Hogyan is van, hogy annyian éheznek, kukából esznek? Nos, ugyanaz az ország – a világ éléskamrája – apró változtatásokkal...

Hatalmas nemzetközi részvénytársaságok, mint például a Benetton, vásárolták fel természeti kincseinket, s a termőterületek holdjainak százezreit. Nem tudok hirtelenjében konkrét számokat idézni, de el tudod képzelni a nagyságrendet, ha elmondom, hogy a médiában egyesek elkezdték az ország szuverenitását kétségbe vonni ebből kifolyólag. Azután a média varázslatosan ejtette a témát...vágod?

A képlet másik oldala úgy néz ki, hogy ebben a mi új gazdasági berendezkedésünkben nem igazándiból éri meg Argentin kaját Argentinoknak eladni. Miért is vesztegetnének el egy kiló húst 17 peso-ert a honi piacon, amikor el lehet nyomni 17 euróért a spanyoloknak. Az átváltási arány 1:3.5 körül forog. Számolj.[Mint ahogy az Ír krumplivész sem a termés hiánya miatt alakult ki, hanem mert az Ír paraszt nem tudta megfizetni azt az árat érte, amiért azt az Angol birtokos máshol is el tudta azt adni – A Moderátor megjegyzése] Mindezt add hozza a magas munkanélküliséghez, fizetésekhez, melyek nem elégségesek ahhoz, hogy az ember elegendő kalóriával lássa el a családját, keverd és rázd: kész egy éhező ország képlete.

Megint csak rá tudok mutatni a pontos momentumra, amikor az ország egy emberként jutott arra a következtetésre, hogy itt valami bűzlik. A 2001-es krízis után a helyzet folyamatosan romlott, de a főváros és egyben a leggazdagabb körzet központja, Buenos Aires lakossága nem igazából érzékelte mennyire leromlott a helyzet a perifériákon. Mindaddig, míg a tanárok nem vették eszre, hogy a gyerekeknek hirtelen problémáik támadtak. Azt észlelték, hogy hogy nagyot romlott a lurkók koncentrációs készsége, gyakran elaludtak, nehézkesen gyűrtek le egyszerű matematikai problémákat.

Később rájöttek, hogy mindez az alultápláltság következménye. A gyerkőcok nem jutottak hozzá a minimálisan szükséges élelemhez sem. Akkor esett le mindenkinek, amikor egy 8-9 éves kislánnyal készített interjút sugároztak a TV-ben. Az riporter a szokásos gyerekekhez intézett kérdéseket tette fel neki, tudod: mi leszel, ha nagy leszel satöbbi, amikor is a kislány sírva fakadt. A kérdésre, hogy miért is sír azt felelte, hogy nem akar semmit, hogy nem érdekli semmi, csak az, hogy éhes és hogy napok óta nem evett, se sokat se keveset...és ekkor tűnt csak fel, hogy milyen sovány is szegény.

Az éhező gyerekek látványa szívfacsaró és bar mindenki látta már mi megy Afrikában, amikor a szerencsétlenek a saját nyelvedet beszélik, azzal a tájszolassal amit te magad is, az fejbe kólint. Az emberek hetekig taglalták az esetet, politikusok nyilatkoztak a legújabb riasztó gyermekhalálozási statisztikákról, melyeket az éhezésnek lehetett csak betudni. Nos, akármi is történik, legyen az hurrikán, gazdasági válság, földrengés vagy egy meteortalálat: Az étel és ital az elsődleges szempontok...

Ideálisan már megtervezted az élelmiszerellátásodat, és elraktároztál a pincében egy évi elemózsiát...avagy mégsem? Hm...nekem sem volt amikor a SHTF, és mondjuk úgy, hogy a tojásaim állandóan a torkomban keringőztek attól a gondolattól, hogy a szupermarketek végleg be fognak zárni egy szép napon, és én a családommal együtt nyelhetem az éhkoppot. Ha még nem képeztél élelmiszertartalékot, tedd azt, amit én is tettem, és vásárolj egy kevéssel többet mint amennyi kell minden egyes alkalommal, amikor boltban jársz. A következő szempontok alapján és fontossági sorrendben járj el:

1) Nincs hűtésigénye

2) Nagy a tápérteke

3) Hosszú ideig(1-5 év) tárolható

4) Nem kell víz az elkészítéséhez

5) Főzés nélkül fogyasztható

Ezt magyarra lefordítva nagyjából a következő fog kijönni: konzerv(húsok, halak, zöldségek, sűrített tej), Szárított tésztafélék, dehidratált levesek, csokoládé, tejpor, lekvár, levesek, rizs, liszt, cukor, szárított bab. A konzervek nagyszerűen elállnak. Többnyire víz sem kell elkészítésükhöz, úgyhogy felnyitásuk után azonnal fogyaszthatóak. Csak arra vigyázz, hogy a doboz ne legyen sérült, mert az olyan megromolhat. Ha ilyet találsz, fogyaszd el elsőként. Arra is ügyelj, hogy amint kinyitottad a dobozt, azonnal távolítsd el a bádogból tartalmat. Az én személyes kedvencem a tonhal. Ezer évig eláll, tele van fehérjével, és ízlik mind a mai napig. Emellett a fagyasztott zöldségeket, rizst is feldobja.

A konzervált zöldségek és gyümölcsök is nagyszerűek, csak azt ne feledje az ember, hogy sokkal kevesebb vitamint tartalmaznak, mint frissen és azok nagy része is a lében van feloldva.

A szárított tésztafélék sok vizet igényelnek főzésnél, de ezeknél jobb szénhidrát forrást keresve sem találni. A liszt és a gabonafélék is jól tárolhatok és táplálóak is nagy mennyiségben, csak nagyobb befektetést igényel elfogyasztásuk.

Mára már egész függetlenek vagyunk a hűtőszekrénytől, csak a friss tésztaféléinket(noqui), pizzát és zöldségeinket fagyasztjuk benne. Gyakorlatilag mindent lefagyasztunk, mert így minden eláll majd' örökké, hameg szünetel az áramellátás, a sok fagyasztott cucc napokig nem enged ki. Minél nagyobb tömeget fagyasztasz, annál tovább marad lefagyva. A városi túlélőnek egyébként ajánlatos minél kevésbé hagyatkozni a hűtőre. A konzervek és a dehidratált ételek a legjobb barátai. Ennek ellenére, mint mindenki, aki huzamosabb ideig nélkülözte friss zöldség és gyümölcsfélék fogyasztását tudja, hogy az ember bőre, főleg az inye és ajkai kirepedeznek. Ennek a hiánybetegségnek Skorbut a neve. Amint friss vitaminforráshoz jut az ember, a tünetek elmúlnak. Velem is megesett egyszer. Ezert javasolt, hogy friss gyümölccsel egészítsd ki az étrendedet. Nem art, ha van egy kis háztáji veteményesed, pár gyümölcsfával.

Mialatt ezt írom itt: Hirek a TV ben! Múlt hét vasárnapján választottuk a felsőházat itt Argentínában. Kiderült, hogy az egyik északi provinciánkban a választásra jogosultak beszolgáltatták a személyieiket, némelyek egy zacskó ételért, némelyek vízért, volt aki 10 peso-ért. Ezután raktárakba terelték őket éjszakára, majd másnap állatszállító vagonokban elvittek őket szavazni, ahol is visszakapták az okmányaikat, majd felügyelet alatt leadták a voksukat...

Egészségügy: Menj, és tettesd magad rendbe. Látogasd meg a fogászt, és javíttasd ki minden fogadat. Nincs rosszabba fogfájásnál, amin nincs ki segítsen. Ne feledd, hogy az orvosok sem lesznek annyira elérhetőek mint ma. Én például megoperáltattam a szemem. Tökéletesen látok szemüveg nélkül, aminek van előnye azon kívül is, hogy nem fogok még egy pár szemüveget összetörni ezekben az ínséges időkben: Az emberek is másképp viszonyulnak hozzam, hiába no, ösztönlények lennénk vagy mi a fene. Az útonállók is mindig téged fognak kiszúrni, ha szemüveges vagy. Lehet hogy ez ösztönös náluk, lehet, hogy tudatos, de tény. Ne hidd hogy képzelődöm. Az öregebbek és nők is sokkal veszélyeztetebbek. Ezek után a gyerekek jönnek a sorban, minél kisebb, gyengébbnek néz ki az ember annál nagyobb az esélye, hogy belekötnek. Ez így működik. Egy nagy darab izmos fiatalembernek magabiztos arckifejezéssel nemigen van félnivalója a kisstílű gazemberektől, de persze ez nem vonatkozik a profi bandákra.

Beszélj meg mindent az orvosoddal. Mint a Kis Herceg: soha ne habozz ha kérdésed van. Terjeszd ki ezt a viselkedésmódot mindenkire akinek van valamiféle szakértelme, szakterülete: szerelőkre, orvosokra, a Yardra, és így mindennap tanulsz majd valami hasznosat. Minden információfoszlány értékes lehet. Légy kíváncsi. Így tudtam meg például, hogy be kellene szereznem többfajta antibiotikumot, mivel ha az ember csak egyfélét szed, az gyorsan hatását veszti. Ez különösen a gyerekek számára fontos, úgyhogy ma két különböző fajtát tartok belőlük.

Pár óra edzésbe heti három alkalommal nem fogsz belehalni. Én otthon gyúrok, van egy padom pár súlyzóval. Egészítsd ki a súlyokat némi aerobikus mozgással is. Zsákolni nagyon jó ötlet, mindent megmozgat, no meg ád egy kis nyomatékot is pofonjaidnak. Azért ne feledd, hogy a zsák nem üt vissza, nem ájul el, tehát semmi sem helyettesít egy edzőpartnert. Fontos, hogy ne bízd el magad.

Azok a futószalagok a nagyszobában meg a szoba-kerékpárok is hasznosak lehetnek. Tanulmányozd a témát és próbáld kidolgozni saját rutinodat, vagy lépjél be egy edző-klubba, kérd ki egy hivatásos véleményét ha lehetséges. Akármit is teszel, a cél az, hogy tested megedzd, nincs sok értelme annak, hogy eltalálj egy 100 forintos érmét 100 méterről, ha hasad a térdedig lóg, s nem tudsz ugyanennyit szaladni anélkül, hogy oxigénre lenne szükséged. Tudom, hogy a lövészet jó szórakozás a testedzés pedig sokaknak nem szükségszerűen az, de mivel jót tesz az ember hangulatának, állóképességének is javára válik, idővel az ember megkedveli, még hiányzik is neki.

Az, aki heti 3 órát tölt lövészettel, és elhanyagolja a testét, nem cselekszik helyesen. Képzelj csak bele, hogy gyalog kell menekülnöd valami zavargás/tűzharc/támadás elől a cuccoddal a hátadon, vagy puszta kézzel kell felvenned a harcot egy támadóval. Ez egyébként szerintem vonatkozik minden egészséges emberre, még egy normálisan működő társadalom keretei között is: harcolni, verekedni tudni kell. Nem kell, hogy Bruce Lee vagy Mike Tyson váljék belőled, de azért el kell hogy tudjál helyezni egy pofont, tudnod kell, hogy védd az arcod, fejed ismerned kell pár önvédelmi trükköt.

Volt egy összetűzésem, ami elég csúnyán sült el. Anyósomék házában történt, ami csak azt bizonyítja, hogy bármi megeshet bármikor. Sógornőm udvarlójával támadt nézeteltérésem, mely tettlegességhez vezetett. Volt már priusza is az illetőnek egy előző barátnője bántalmazásából kifolyólag(amire egyébként büszke volt), meg ült 2 évet autólopásért. A sógornőmön meg titokzatos aláfutások kezdtek el megjelenni, amit ő testedzési belesetekkel magyarázott. Egyszóval nem kedveltem az ürgét. Vita közben váratlanul torkon ragadott. Én erre elkaptam ezt a kezét, egyik kezemmel a kézfejét, másikkal a könyökét és csavarintottam rajta egyet. Erre kénytelen volt elengedni a nyakamat, én meg tovább tekertem a karját. Megpróbált megütni, de ekkorra már nem volt pozícióban. Megpróbált a hátával eltaszítani magától, erre én ballal könyékhajlatba kaptam a torkát. Erre azután elszabadult a pokol, és megpróbált lerázni mindenáron. Falhoz, bútorokhoz vágta magát – velem együtt, de rá sem hederítettem, mivel erről a fogásról tudtam, hogy vagy 30 másodperce van, míg elájul. Az ürge vergődött, én meg számoltam magamban. Úgy is lett. 25 körül tartottam, amikor térdre rogyott, mint egy rongybaba és ekkor elengedtem. Közben felségem, az anyósom, meg a sógornőm engem szapultak, hogy hagyjam már abba. Ahogy a tag lélegzethez jutott azt próbálta bemesélni, hogy ő csak marhult és én tényleg közveszélyes vagyok. Mivel amúgy is távozófélben voltunk, együtt búcsúztunk, és szálltunk be a liftbe. Alighogy a liftajtó becsukódott, a szarházi megint nekem esett. Úgy látszik ki akarta köszörülni a becsületén esett csorbát, mert ugyanazzal a fogással kísérletezett amit rajta alkalmaztam. Erre már teljesen elvesztettem a türelmemet. Előhúztam a zsebemből a kedves cimborámat, és a penge tompa részét a karjához szorítottam. Vette a lapot, mert rögtön elengedett. Erre nekiszorítottam a lift falának alkarommal, nomeg a pengével a torka alatt. Azonnal megnyugodott, bocsánatot kért, satöbbi, satöbbi. Amint kiszálltunk a liftből megmondtam neki, hogyha még egyszer a szemem elé kerül, vagy a családot zaklatja, golyót röpítek a fejébe. Ekkor láttam utoljára. Tolvaj volt, és verte a párját, nem egy főnyeremény a szememben. Emellett ezek azok a patkányok, akik betörnek a házadba miután elmégy otthonról...vagy még rosszabb.

Francba, már megint fecsegek. Arra akartam kilyukadni, hogy kifizetődik az önvédelmet gyakorolni, különösen ha van akivel, aki maga se kutya. A barátom, akivel gyúrunk, júdós. Megnyerte a megyei bajnokságot és harmadik lett országosan. Azt gyakorold, aminek a való világban hasznát láthatod. Nem valami kellemes amint fojtogatnak, de rá fogsz jönni mivel is állsz szemben és mit tehetsz ellene. A jó kondi ugyancsak biztosítás sok nyavalya ( mint a magas vérnyomás, szívelégtelenségek) ellen, valamint az immunrendszeredet is erősíti.

Hasznos az elsősegély-nyújtási tudnivalók elsajátítása is. Idén nyáron el fogok végezni egy vöröskereszt-tanfolyamot. Tarts elsősegély készletet mindenféle gyógyszerrel kiegészítve amire csak szükséged lehet. Ha állandó jelleggel szedsz valamit, próbálj meg belőle legalább egy évi készletet felhalmozni. A gyógyszerek nálunk már nehezen beszerezhetőek, drágák, többnyire külföldi készítmények és amikor a SHTF, nem biztos, hogy nem tűnnek el a patikákból. Apósom Parkínson-kórban szenved, a spéci orvosságát itthon már rég nem kapni, úgyhogy a külföldre látogató barátait kéri arra, hogy hozzanak neki.

Én is minden gyógyszert összegyűjtök amit csak tudok. Azon felül amit általában egy ilyen otthoni patikában találsz, én fájdalomcsillapítókra(Ibuprofen) és antibiotikumokra koncentrálok, mind felnőttek, mind gyerekek számára. Az antibiotikumok nélkülözhetetlenek errefelé a sok különböző és gyakran előforduló vírus miatt. Különösen a tüdőfertőzések veszélyesek. Ne feledd, hogy egy tiszta és gondosan szellőztetett ház sok problémát meg tud előzni. Nem könnyű feladat, amikor a város koszos és teli van patkánnyal, de megoldható. A mi környékünk egész tűrhető, de vannak sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben lévők, ahol is az emberek a patkányokkal versengenek az ennivalóért, alvóhelyért. A csótányok is problémát jelentenek, így mindent megteszek, hogy kordában tartsam őket méreggel.

Jut eszembe: halmozz fel némi patkány és csótánymérget. A városi szolgáltatások nem állnak a helyzet magaslatán – ez alól a szemétbegyűjtés sem kivétel. Egy alkalommal egy hétig sztrájkoltak (vannak helyek, ahol hónapokat hagynak ki) és fényes nappal lehetett patkányokat rohangálni látni a szeméthegyek körül. Nem egy szanatórium...

Negyedik Rész

Megint csak Biztonság: Emberrablás

A z emberrablás alapvető koncepcióját nem nehéz megérteni, viszont nálunk ez művészetté alakult, úgyhogy egy túlélőnek illik ismerni különböző formáit, hogy fel tudja venni vele a harcot. A mód, ahogyan maga a jelenség megjelent egyik napról a másikra lélegzetelállító volt hogy mást ne mondjak. Ma még a kifejezést sem ismered, pár hónappal később meg már napi 3-5, de néha még 10 ilyen bűntényről is hallhatsz Buenos Aires városában.

Az idő múltával viszont az ilyesfajta hírek kezdtek megritkulni. Azt jelentette-e vajon ez, hogy alábbhagyott az emberrablási hullám? Kétlem. Még mindig sok ilyen fajta expressz emberrablásról(erre mindjárt kitérek) hallok a közvetlen környezetemben. Mivel a környékünk „jó”-nak számít Buenos Airesben, azt kell hogy feltételezzem, hogy az emberrablás még mindig nagyon „népszerű”, csak a média hagyott fel a tudósításokkal a nyilvánvaló politikai felhangok miatt.

Hogyan is kezdődött az egész egy olyan országban, ahol gyakorlatilag egyetlen esetet sem regisztráltak előtte? Amikor a gazdaság összeomlott, hirtelen megnőtt a nincstelenek száma, akai nem tudtak megélhetést biztosítani családjaiknak. Ez volt a fő kiváltó ok, de nem az egyetlen. Az első nagyszabású zavargások és fosztogatások következményeképpen a nép rájött, hogy a kormány és a rendőrség nem ura a helyzetnek, túl vannak terhelve.

Amikor is a bűn=bűnhődés leple lehullik, az emberek rájönnek, hogy nem kell tetteik következményeitől tartaniok: ez a vég kezdete. Hirtelen a bankrablás, rablás, lopás, emberrablás, gyilkosság már csak a személy egyéni morális beállítottságának, bátorságának, elszántságának a függvényévé válik, a büntetésvégrehajtást szinte ki lehet hagyni az egyenletből.

1. Az első fajta emberrablás amely megjelent az a klasszikus, leggyakoribb fajta volt. Egy 5-6 tagú állig felfegyverzett banda 2 autóval vagy a kocsiaikból, vagy a járdáról rabolta el áldozatait. Nehogy félreértés essék: Ezek a fickók tudják mit csinálnak, van közöttük többnyire egy zsaru is, aki így egészíti ki satnya kis bérét, melyet az államtól kap. Az áldozatot Buenos Aires számtalan kieső nyomortelepeinek egyikére viszik. Felhívják a családot, kérnek egy nevetségesen magas váltságdíjat, és megkezdődik az alkudozás. Ez eltart pár napig, hétig. Ha egy hónapig sem sikerül tisztába tenni a helyzetet, felejtsd el, a személy halott. Néha a kínzás bizonyult halálosnak, néha csak a TV-ben látott ragasztószalag a szájra fojtotta meg, néha szívbajban halt meg, néha meg csak megijedtek és lelőtték túszukat. Nem a rendőröktől félnek, hanem mert az esetek többségében a bandatagok egyike a túsz személyes ismerőse. Egy alkalmazott, barát, szomszéd vagy rokon, aki hallotta, hogy MrX gazdag, eladott valamit, örökölt egy nagyobb summát, tehát nagyobb mennyiségű készpénz áll rendelkezésére. Ezek általában elég hátborzongatóak, mivel kínzásokat szoktak lefilmezni, ujjakat levágni, és más kreatív módozatokat kieszelni, hogy így ösztökéljék a családot az váltságdíj kifizetésére. Túlélési esélyed egy ilyen helyzetben 60-70% körül mozog. Nem igazán jó.

2. Az első fajta emberrablás amely megjelent az a klasszikus, leggyakoribb fajta volt. Egy 5-6 tagú állig felfegyverzett banda 2 autóval vagy a kocsiaikból, vagy a járdáról rabolta el áldozatait. Nehogy félreértés essék: Ezek a fickók tudják mit csinálnak, van közöttük többnyire egy zsaru is, aki így egészíti ki satnya kis bérét, melyet az államtól kap. Az áldozatot Buenos Aires számtalan kieső nyomortelepeinek egyikére viszik. Felhívják a családot, kérnek egy nevetségesen magas váltságdíjat, és megkezdődik az alkudozás. Ez eltart pár napig, hétig. Ha egy hónapig sem sikerül tisztába tenni a helyzetet, felejtsd el, a személy halott. Néha a kínzás bizonyult halálosnak, néha csak a TV-ben látott ragasztószalag a szájra fojtotta meg, néha szívbajban halt meg, néha meg csak megijedtek és lelőtték túszukat. Nem a rendőröktől félnek, hanem mert az esetek többségében a bandatagok egyike a túsz személyes ismerőse. Egy alkalmazott, barát, szomszéd vagy rokon, aki hallotta, hogy MrX gazdag, eladott valamit, örökölt egy nagyobb summát, tehát nagyobb mennyiségű készpénz áll rendelkezésére. Ezek általában elég hátborzongatóak, mivel kínzásokat szoktak lefilmezni, ujjakat levágni, és más kreatív módozatokat kieszelni, hogy így ösztökéljék a családot az váltságdíj kifizetésére. Túlélési esélyed egy ilyen helyzetben 60-70% körül mozog. Nem igazán jó.

3. A harmadik fajta közel sem olyan veszélyes, mint az első kettő, de azért tudjál róla, hogy fel tudj készülni rá. Minél többet tudsz, annál jobban tudsz felkészülni az eshetőségekre nem igaz? A virtuális emberrablások mindenkit meglepetésként értek. A lényege az, hogy mondjuk ismered egy vagyonos ember terveit pár nappal előre, tudod mikor nem lesz elérhető semmilyen úton sem, és ezt használod ki. Ekkor felhívod a családot és közlöd velük az emberrablás tényét, a váltságdíj összegét és hogy van 30-60 percük a fizetés eszközölésére, néha több, függően attól, hogy a személy mennyi ideig nem lesz elérhető. A család pedig, mivel kommunikációjuk a „tússzal” megszakadt, fizet mint a katonatiszt. Csak később jönnek rá, hogy rászedték őket.

Néhány igazi szemes még azt is megtette, hogy valós emberrablások során felvette a kapcsolatot a családdal, még mielőtt az igazi emberrablóknak ez sikerült volna. Ez a fajta nem igazán gyakori, de azért előfordul. Aki tanul mások kárán, igyekszik mindig tisztában lenni azzal, hogy hol vannak családjának tagjai mindenkor, mobilon tartják a kapcsolatot, és tisztában vannak egymás időbeosztásával.

Azért időztem ennél a témánál, mert hiszem, hogy amikor a gazdaság összeomlik akármilyen oknál fogva, kétségbeesett és alantas emberek elég hamar rá fognak lelni a pénzkeresetnek eme művészeti ágára, és az Amerikaiaknak is hozzá kell majd szokniuk ehhez az ez idáig ott nem létező bűncselekmény elterjedéséhez. Én személyesen ismerek egy fazont, aki háromszor szökött meg őrzői orra elöl, egyszer a ház bádogtetején keresztül, ahol fogva tartották, kétszer pedig kiugrott a mozgó kocsiból, amivel szállították. Azt hihetnéd, hogy az illető egy két méter magas profi biztonsági izomkolosszus, pedig csak egy köpcös kis 50-es éveiben járó alak, aki úgy néz ki mint akárki helyi hentese.

Mit gondolsz milyen fegyverzetet hord magánál? Kukoricagránát, megy egy 357-es revolver. Utoljára azt csiripelték felőle, hogy karambolt szenvedett, amikor az elejtett gránát után matatott a kocsi pedáljai között. Egyszer még saját anyját is csípőn lőtte a 357-esével. Valami elmebeteg elszabadult egy közeli intézetből és bejutott az illető anyjának házába a hátsó ajtón keresztül. Az felhívta fiait és elsőnek a „gránátos” érkezett. Kérdés nélkül lőtt az elmebetegre amint a házba lépett, de anyját találta el helyette. A bolond meg megmerevedett a félelemtől. Ekkor jött meg az asszony másik fia és azt hitte a vért látva, hogy a bolond bántalmazta anyját. Nem sokon múlt, hogy szerencsétlen félnótás túlélte a dolgot. Nos, ez az ember nyilvánvalóan nem sokat konyít az önvédelemhez, de ki vagyok én, hogy kritizáljak olyasvalakit, aki három különböző alkalommal megúszta? Ha akármi: kivívta tiszteletemet. De mi is ebből a tanulság? Az, hogy annak ellenére, hogy fegyverzete súrolta az „exotikus”-t, hacsak nem nyilvánítjuk egyszerű nemességgel alkalmatlannak, puszta elszántság, keménység(egy jó adagszerencsével megspékelve) is elegendő lehet. A felkészülés, gyakorlatozás, felszerelés fontos, de a hozzáállásnak meghatározó szerepe van.

Ez a fazon megbukott ami a fegyverzetét és lövészeti képességét illeti, de taktikája, és túlélés-orientált hozzáállása problémáihoz meghozta gyümölcsét. Megtestesítője a SSS(shoot, shovel and shut up – lőj, temesd el és kussolj) embertípusnak, bizonyos vagyok, hogy nem egy emberélet szárad a lelkén. Soha nem fogom megtudni. Sikerült a papír-újrafelhasználásban, egy olyan üzletben életben maradnia s mitöbb, megtollasodnia, ahol is nap mint nap papírgyűjtőkkel kell dolgoznia, akik pedig nem kiscserkészek...

Azzal hencegni, hogy hány embert lőttél le ostoba dolog. De most komolyan: ha nem tudod befogni a szádat ezekről a dolgokról, nagyon komolyan szállj magadba. Ugyanez vonatkozik fegyver-gyűjteményedre, komolyabb élelmiszertartalékodra, újabb felszereléseidre, akárrmire, amire éppen büszke vagy. A falnak is füle van, úgyhogy tartsd a szádat.

És ez visszaröppent bennünket az emberrabláshoz.

Az én Scout/Squad M1A1-om a legkirályabb: szeget lehet vele verni száz méterről! Még a válság előtt vettem és most nincs annyi pénz a világon amiért ilyesmit kapni – mondod az autószerelődnek, akit évek óta ismersz. De azt nem tudod, hogy frissen fogadott segédje is hallotta ezt, akiről semmit sem tudsz. Azt pedig végképp nem tudod, hogy az ürge függő, az isten pénze is kevés lenne neki habitusa táplálására, következésképpen mindig agyal.

Akkor kapcsolsz, amikor pár nappal később az irodából kilépvén a fejednek szegeznek egy pisztolyt és az ipse első szava: „a fegyvereidet akarom.”

Hogyan is óvhatod meg a családot az ilyesmitől?

1. Semmiféle értékes holmidat ne említsd senkinek, sem családtagjaid időbeosztásáról ne beszélj. Különösképpen ne bízz drogosokban, lecsúszott alakokban. Ne bízd az alkalmazottakra céged bizalmasabb, bennfentesebb ügyeit, ne feledd, hogy a fülest a bandáknak általában egy közeli ismerős szolgáltatja.

2. Élj visszafogottan, szerényen. Ismerek sokakat, akik annak ellenére, hogy akármilyen kocsit megengedhetnének maguknak, átlagos, szürke autóval rendelkeznek. Még a magániskola, ahova én is jártam annó, azt kérte a szülőktől, hogy az iskolai uniformis helyett utcai ruhában hordják iskolába a gyerekeket. A magániskolai egyenruhát viselő gyerekeket igen nagy előszeretettel ejtik túszul.

3. Tanulj meg defenzíven(NEM összetévesztendő a KRESZ-szerinti defenzív fogalmával; inkább nevezném „Aktívan elkerülő” stílusnak) vezetni. Soha ne hagyd, hogy elvágják az egérútjaidat. Itt a golyóálló mellény jelentheti egy jól szervezett emberrablási csapdából való meglépést.

Közlekedés a SHTF után:

Helyezd magad kényelembe, önts egy csésze kávét, mert ez a témakör egy saját könyvet érdemelne. Azért megpróbálom összefoglalni amennyire lehet, az összeomlás utáni stílusváltás mibenlétét. A bűnözési hullám alapvetően meg fogja változtatni azt, ahogy vezetsz. Mint ahogy az alkatrészellátás és a kocsi megbízhatósága alapvető befolyással kell hogy legyen arra, hogy miféle járgányt választasz. Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy a SHTF bekövetkeztét az alapvető szolgáltatások minősége meg fogja sínyleni: ilyen az út burkolatának minősége is.

Az elsővilágbéli országok polgárai ápolt, jó minőségű utcákhoz, utakhoz szoktak. Hadd mondjam el, hogy karbantartás nélkül röpke pár hónap alatt, ugyanezek az utak úgy fognak kinézni, mintha lebombázták volna őket. Az eső és a hőmérséklet-ingadozás gyorsan kikezdi a burkolatot. Ma, Buenos Airesben teherautó-méretű „lyukak” vannak az utcákon. Ha elmondom, hogy autók estek bele ezekbe a kráterekbe, el fogod tudni képzelni az uralkodó állapotokat.

Egy alacsony építésű, jó minőségű utakra tervezett autót akkor se vegyél, ha ingyen adják. Ezért mondtam, hogy ma már 4X4-est választanék.

Ez nem azt jelenti, hogy egy hatalmas 4X4-es hajtású teherautót válassz városbéli furikázásaidhoz. Nem lenne praktikus, mivel az üzemanyag is drága, meg igazából egy fürge, fordulékony és gyors 4X4-esre van szükséged, amivel el tudod hagyni a húzósabb helyzeteket. Egy közepes méretű családi terepjáró pont megfelel a követelményeknek. Nincs sok teteje, hogy a verdád hatalmas méretei miatt ne tudj elmenni egy úttorlasz mellett.

Nagy a kínálat. A kis Suzuki 4X4-esek nem rosszak, de nem elég robusztusak az ízlésemnek, egy Jeep Wrangler jobb lenne. Az optimális csomag a gyorsaság, manőverezési készség, megbízhatóság és a 4X4-es meghajtás kombinációja.

Nos, osztottál, szoroztál, neteztél, és megvetted azt a vadiúj SHTF autócsodát. Kész is vagy? Ennyi vót? Sajnos nem. Az optimális autó a szerszámod, csakhogy most meg is kell tanulnod használni azt, és amit akkor tanultál, amikor a jogsidat megkaptad – nos - azt a tudást úgy ahogy van felejtsd el. Tudom mire gondolsz: Menj aludni, FerFAL,már megint összevissza beszélsz – de hadd magyarázzam meg:

Hunyd be a szemed. Koncentrálj! Keresd meg azt a politikailag korrekt kiscserkészt, aki akkor született, amikor kézhezkaptad a jogsidat. Megvan? Jó! Namost ragadd meg a grabancát, fojtsd meg, verd agyon, öld meg bármi áron! Az enyém már évek óta halott. Vagy két évbe került, mire ide eljutottam, mármint ,hogy gondolkodás, habozás nélkül reagáljak akármire. Mit jele

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés