Azt már leírták sokan, hogy mit vesztettünk. Ha nem tudod, keress rá!
Sokan az okokat keressük, különböző mélységekbe hatolva az időben.

Én laikusként a római, a nekünk tanított első globális birodalomban látom a gyökereket.

A nagy római birodalom lakói, alattvalói, irányítói, gondolkodtak úgy, hogy ami a birodalom határain kívül esik, az mind barbár, elmaradott, és elpusztítandó.

Ez a szemlélet végigkísérte a nyugati gondolkodást évszázadokon át, és ma is ez a meghatározó.

Bennünket, magyarokat sem értettek soha, és nem is fognak soha megérteni.

Ezt tanulságként jó, ha mélyen a fejünkbe véssük!

Ha az érdekük úgy kívánta felhasználtak minket, ha nem, belénk martak, megtámadtak, elárultak, becsaptak.

Mindég, és mindég!

Hamis illúzió abban hinni, hogy megváltoznak (lásd mostani kifosztásunk, EU-s vesszőfutásunk).

Felsőbbrendűnek hiszik magukat. A világot kifosztók papolnak erkölcsről.
Minket meg alávalónak, barbárnak, primitívnek tartanak, miközben félnek tőlünk.
Igen félnek.
Azért kellett szétdarabolni a Kárpát-medencei gazdasági, közigazgatási, etnikai együttműködést, mert működött. Máshogy, mint ők. Önálló, önellátó volt, és ellenálló.

Féltek tőlünk, és ma is félnek.

Létrehoztak (mert megtehették) etnikailag kevert, sohasem volt államokat.
Egy kis pénzzel, propagandával, bármikor egymásnak ugrasztható országokat.

A legnagyobb népességben (a magyarban) elültették a bűnös, megosztott, önmarcangoló nép képzetét.
Így írták a tankönyveket, e szerint lehetett, (lehet ma is) valakiből tanár, közéleti személyiség, művész, akadémikus, megmondó ember, stb.

Mindig voltak, és lesznek is árulók, idegen érdekeket kiszolgálók.
Persze gondoskodtak a folyamatos utánpótlásról, hitbéli megosztottságról is.
Birtokok, rangok idegeneknek adományozása, betelepítések, bevándorlások.

Mi meg naív emberségünkben, minden kígyót a keblünkre öleltünk.

Persze sokan közülük magyarabb magyarrá váltak, nemegyszer életüket is adták a nemzetért.

Hogy mi lesz a sorsunk? Nem tudhatjuk.

Az, hogy még vagyunk, és egyre többen ébredünk, azt jelenti, szüksége van ránk a világnak.

Ezt kell túlélnünk és továbbadnunk!

Koska György

2012 Június 4