Egy kisebbségi (sváb) levele zsidó és cigány polgártársaihoz

Őseim a ti őseitekhez hasonlóan évszázadokkal ezelőtt ezt az országot

választották hazájuknak. Mivel minket senki nem kényszerített arra,

hogy itt éljünk, ezért jogosan várta és várja el a befogadó ország,

hogy elfogadjuk : első a magyarok érdeke. Mi svábok nem érezzük

magunkat elnyomottnak, hiszen beszélhetünk, tanulhatunk németül,

ápolhatjuk hagyományainkat. Ahogy ti is.

Természetesen nem felejtettük el azt a sötét, kommunista korszakot,

amikor a svábokat tömegesen deportálták, málenkij robotra hurcolták

őket, házaikat elvették, sokukat névmagyarosításra kényszerítették.

Akkor persze liberálisok, fajvédők, népszavás idióták nem tiltakoztak.

Gusztosokban és mohácsikban nem keltett félelmet a Munkásőrség, a

kommunisták felfegyverzett, bakancsos, egyenruhás párthadserege.

Nagyszüleimtől is mindent elvettek. Anyu így lett Brauer helyett

Bányai, és ráadásként a középiskolából is kirúgták. Mégsem lettek

megélhetési bűnözők. Kemény munkával előlről kezdték az életüket,

ahogy még nagyon sok sváb. Híresek is a svábok a spórolásukról. Persze

országokat még ma sem tudunk felvásárolni.

Vallom, hogy minden fajnak, rassznak, etnikumnak és nemzetiségnek

vannak jellemző tulajdonságai. Nem vagyunk egyformák. Ez a

különbözőség az egyik fontos része a kriminológiában alkalmazott

profilalkotásnak.

Milliárdos ingatlanpanama, tőzsdespekuláció - zsidóbűnözés.

Színesfémlopás, emberölés különös kegyetlenséggel 200 Ft-ért,

csoportosan elkövetett garázdaság kapákkal és kaszákkal

felfegyverkezve - cigánybűnözés.

Ha majd a svábok között is elszaporodik egyfajta bűnelkövetési

módszer, én nem fogok tiltakozni a svábbűnözés szóösszetétel

használata miatt. Sőt, elsőként fogok elhatárolódni a bűnöző életmódot

folytató sváboktól.

Fiamat a tisztességes, becsületes életre nevelem. Kitűnő tanuló és nem

szokott "gyerekcsínyt" elkövetni.

Zsidók és cigányok! Szörnyű lehet itt élnetek, hiszen mindenkit

gyűlöltök és nem értitek miért gyűlöl meg benneteket mindenki. Vajon

én, mint sváb származású, miért nem érzékelem a kirekesztést? Mert mi

elfogadtuk a szabályokat.

Megszerettük ezt az országot, Magyarországot a hazánknak tekintjük. Ti

csak egy gazdatestnek, amin parazitaként élősködtök.

Ha nem érzitek itt jól magatokat, gondoljatok ex-miniszterelnökötök

szavaira : "El lehet innen menni! ".

Ritzel Rita

Bonyhád