Megemlékezés és Tiszteletadás Őseinknek, a Pozsonyi Csata Emléknapján, 2016 július 3 vasárnap.
Egy kis technikai útmutató.
A felvonulás az Oktogontól 10 órakor indul az Andrássy úton, a Hősök teréig.
Gyülekező 9 órától, a szerviz úton. Ha száz alatti a létszám, akkor ott megyünk,
800 főig félpályás útlezárással, a felett teljes útlezárással, melyet a rendőrség biztosít.
Elöl az ostormenet, majd a Szent Korona másolatát követik a hagyományőrzők, beöltözve, zászlókkal. / kard csak a hüvelyben, íj nem lehet felajzva, a rendőrségi egyeztetés alapján/
Tehát a vége, az Oktogonnál, az eleje, a létszámtól függően akár több utcahossznyival előrébb.
A mi feladatunk főleg az ostormenet. 
A táv a Rózsa utcától 1000 m, nagyjából 800 csapás, 50 perc
Az ostormenet 4-es oszlopban történik. Praktikusan ostortávolságra felállva, /ezzel is teret nyerünk/ esetleg a vége rányitódva. Egyszerre kezdünk, majd 100 csapásonként felváltva üt a két külső, utána a két belső sor, lépést tartva, hogy legyen idő pihenni, ostort rendbe hozni, mégis folyamatos legyen az ostorozás. 
Mivel nagy a táv, így is nagy megterhelés lesz. 
Gyúrjatok rá jobb és bal kézzel egyaránt! 
Legyen tartalék csapó! Esetleg a sudár és a telek szokott még leszakadni!
A térre beérve mindenki csap. Ott kétfelé válunk, úgy sorakozunk fel, fogadjuk a Koronát, és a kísérőket, ehhez az utasítást ott kapjuk meg.
A megegyezés szerint a felsőruházat egyesületi, vagy barantás póló, öv!
A rendezvénybiztosító más szervezetek is, a hatóságok által elfogadott pólóban lesznek.
Szükség lesz zászlóvivőkre is. Aki tud, hozzon sajátot, de felajánlottak több tucat zászlót is!
Magáról a Pozsonyi csatáról sokáig szinte semmit sem tudtunk. 
A nemzeti hevület néha szárnyakat kap, magasra repül, és vágyainkat is beleszőjük a történetekbe. Lehet, hogy nem is ott volt, nem is úgy, ahogy ma ismerjük, hiszen akár össze is mosódhattak évszámok, történtek, csaták. Erről is többféle álláspont van, megdönthetetlen bizonyítékokkal, mint mindenről, és ez akár indulatokat is szíthat, de sokaknak az sem érdeke, hogy összefogjon a magyar.

Ami biztos, az az, hogy számtalanszor támadtak már ránk abból az irányból, el akarták uralni ezt a földet, és eleink számtalanszor megvédték, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy mi élünk itt, és magyarul beszélünk. 
A fontos az, hogy mindig voltak őseink közül olyanok, akik megtették, amit kellett!
A fontos, hogy szeressük, fogadjuk el magunkat a különbözőségeinkkel együtt is. 
Legyünk büszkék múltunkra, örökségünkre és ne akarjunk másokra hasonlítani, hiszen nem vagyunk alávalóbbak másoknál!
A fontos, hogy higgyünk abban, hogy gyökereink mélyebbek, mint nekünk tanítják, hogy ez a föld nekünk rendeltetett, és feladatunk van még e világban!
Ez egy jó kezdeményezés, amiből hagyomány, egyszer talán változás is lehet.
Szükségünk van az olyan ünnepekre, megemlékezésekre is, amelyek nem csak arról szólnak, hogy aznap nem kell dolgozni!
Kérlek, gyere el, szükség van rád is! 
Vidd hírét az eseménynek, hogy azok is eljöhessenek, akiknek szüksége van ránk!
Gyuri bácsi