Az emberek ezen az egész könyvön fel fognak háborodni... vagy mégsem.

Miért mondod azt, hogy feledkezzünk meg a vallásról ?

Mert rossz hatással van rátok. Meg kell érteni, hogy az intézményes vallás csak akkor sikeres, ha az emberekkel elhitetik, hogy szükségük van rá. Az emberek akkor fognak hinni valamiben, ha először elveszítik a hitüket önmagukban.

Ezért az intézményes vallás első feladata az, hogy arra bírjon, veszítsd el önmagadba vetett hited. A második feladata az, hogy úgy lásd, válaszolni tud mindarra, amire te nem. És a harmadik és legfontosabb feladata az, hogy rábírjon, hogy válaszait kételkedés nélkül elfogadd.

Ha valamire rákérdezel, akkor már gondolkozol. Ha gondolkozol, azzal visszatérsz a Belső Forráshoz. A vallás ezt nem engedheti meg neked, mert képessé válhatsz arra, hogy olyan feleletet találj, amely különbözik az övétől. Tehát a vallás arra kell, hogy ösztönözzön, hogy kételkedj önmagadban, hogy kételkedj abban, hogy képes vagy egyenesen gondolkozni.

A vallással nagyon gyakran ezek a hátsó szándékai okozzák a gondot, mert ha kételkedés nélkül nem fogadhatod el saját gondolataidat, hogyan fogadhatnád el kételkedés nélkül azokat az elveket Istenről, amelyeket a vallás sugall neked ?

Hamarosan még a létezésemet is kétségbe fogod vonni, amelyben, ez a helyzet iróniája, addig nem kételkedtél. Amíg intuitív tudásoddal éltél, lehet, hogy nem láttál tisztán Engem, de egyértelműen tudtad, hogy ott vagyok.

A vallás teremtette a hitetlenkedőket.

Minden tisztafejű gondolkozónak, aki megvizsgálja, mit tett a vallás, látnia kell, hogy a vallásban nincs Isten. Mert a vallás töltötte meg az emberek szívét Istentől való rettegéssel, holott az ember valamikor teljes gyönyörűségében szerette Azt, Ami Van.

A vallás parancsolt rá az emberre, hogy hajoljon meg Isten előtt, holott valamikor örömtelien felszabadulva emelkedett fel előtte.

A vallás hintette el az emberben az Isten haragjától való félelmet, holott valaha az ember azt kereste, hogy Isten oszlassa el a félelmeit.

A vallás mondta azt az embernek, hogy szégyellje a testét és annak legtermészetesebb funkcióit, holott az ember valaha örvendezett ennek, és az élet legnagyobb ajándékának tekintette.

A vallás tanított arra, hogy szükséged van egy közvetítőre ahhoz, hogy Istennel kapcsolatba kerülj, holott valaha azt gondoltad, hogy kapcsolatba kerülhetsz vele egyszerűen úgy, hogy tisztes és igaz módon éled az életedet.

És a vallás parancsolt rá az emberekre, hogy imádják Istent, holott az emberek valaha azért imádták Őt, mert lehetetlen volt másként tenniük.

A vallás, mindenhol, ahova csak eljutott, széteséshez vezetett, márpedig ez ellentétes Istennel.

A vallás elszakította az embert Istentől, az embert az embertől, férfit a nőtől, bizonyos vallások azt állítják, hogy a férfiak a nők fölött állnak, miként hirdetik, hogy Isten az emberek fölött áll, ekképp állítva színpadra a legnagyobb paródiát, amilyet valaha is rátukmáltak az emberi nem nagyobbik felére.

Azt mondom neked, hogy Isten nem magasabb rendű az embernél, és a férfi sem a nőnél, nem "ez a dolgok természetes rendje", hanem ez az, amit azok, akik hatalommal rendelkeztek (azaz a férfiak) szerettek volna, hogy legyen, amikor férfiközpontú vallásaikat létrehozták kiadva szentírásaik anyagának felét, a maradékot pedig úgy alakították, hogy az megfeleljen férfiközpontú világszemléletüknek.

A vallás mind a mai napig ragaszkodik ahhoz, hogy a nők valamilyen formában értéktelenebbek, lelkiekben másodosztályú emberek, nem megfelelőek arra, hogy Isten szavát tanítsák, Isten szavát hirdessék, hogy prédikáljanak az embereknek.

Mint a gyermekek, még mindig vitatkoztok azon, hogy melyik nemnek engedtem meg, hogy papjaim lehessenek.

Megmondom neked: mindannyian a papjaim vagytok. Mindegyikő-tök külön-külön.

Nincsen egyetlen személy vagy az embereknek egyetlen csoportja, amely egy másiknál megfelelőbb lenne arra, hogy az én munkámat végezze.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés